the void
2010.05.27. 18:50
The dream of the future you see dissolves
And with time so does the apprehension
The world under sun is no exception
And all you see around you evolves
New traits in things familiar can be sensed
But futile is hope without fruition
The grief you knew begets no vision
The happiness you felt becomes regret
Winter fades and takes its cold and storm
Spring revives the world with love and warmth
But still the law: all things decay and age
Vanity itself won’t dry your tears
And so you fear as your time draws near
The world will turn but never change
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.